Nos kissé elkésett a bejegyzésem, de ugye ahogy a mondás szól "Jobb később, mint soha.".

Ez a nap plusz az utána lévő igazán jól telt akkor is, ha szörnyen fárasztó volt mert megérte! És ez a lényeg.

A 20-a hajnal kezdődött azzal, hogy Laciméknál felkeltünk jó korán, hogy elérjük a vonatot, de ugye oda még busszal is le kellett mászni, még előtte a feljebb lévő buszmegállóig eljutni. Máris aktívan kezdődött a reggel, és még a vonatra fel sem szálltunk.

A vonatút a szokásos Miskolc-Bp. távolgásban nyugisan telt, ami pont jó szerintem, jobb mint az üvöltöző gyerekek vagy bömbölés vagy hasonlók legalább 2 órán át :D

A vonat természetesen késett, de nem eget rengetően sokat szóval tűrhető volt még ez is. Ez után kezdődtek csak a kalandok.

A napi jegy megvétele után gyorsan át is utaztunk a Budai oldalra, ahol az Ízek utcája volt található aznap. Elég korán odaértünk mert még csak akkor kezdték el felszerelni a standokat, bepakolni, feltölteni mindent. A Duna-parthoz jó közel álltunk meg egy kisebb pár méteres sétálgatás után, majd kisebb idő elteltével megvolt az első találkozó drága Levi-sama-val ♥

Ő a férjecskéjével volt és még egy másik Timivel, így öten (meg még vagy több ezren körülöttünk) megnéztük a légi parádét. Erről részletesebben nem számolnék be, mert a szövegre nem emlékszem a látványt meg nehéz lenne elmesélni xD

Aztán amikor ennek vége lett, elkezdtünk sétálgatni az Ízek utcáján, ami azóta már megnyitott ugye. Volt minden kajától piáig, még könyves bódé is volt, az italokról nem is beszélve.

Célunk az Országtorta megkeresése volt, ami sikertelenül zárult pedig kétszer is végigsétáltunk egyiknek majdnem a végén fordultunk meg - amiről később kiderült csak pár métert kellett volna még tovább menni és ott van.

Újabb lelkesedéssel rendes kaja után indultunk meg, nem sokkal később Levi-sama és ugye a többiek akik vele jöttek, elmentek tovább, mi pedig maradtunk sziwemmel, megettünk 1-1 kenyérlángost, majd sétálgattunk tovább, kóstoltunk, nézelődtünk. Az ízek utcáját elhagyva a budai oldalon a várig is felmentünk, majd vissza a pesti oldalra hosszas lábat kikészítő sétálgatással, végül visszataláltunk az ízek utcájára, ahol később találkoztunk Dórival és Atival - mert jól megzaklattuk őket telefonon, hogy jöjjenek le.

Újabb kis sétálgatás, megnéztük amit nem tudtunk részletesen, de főként leültünk beszélgetni, majd egyhamar elváltak útjaink, mert már késő délután volt. Kikísértem a Keletiig, majd a metróra visszaszállva elindultam immáron egyedül Moráék felé. Jobban mondva az Örsig, mert ugye biztos nem találtam volna oda hozzájuk xDD

Ehhez hozzáfűződik egy nagy izgalom ami abból fakadt, hogy meg volt nekem Mora telefonszáma, igen ám, de én ügyes nem mentettem le csak a szám volt a telefonba mentve, ráadásul mellette volt másik kettő így gőzöm nem volt, hogy hogy fogom megtalálni. Tiszta pánik. (Lacim már vagy 3 tervet kitalált mi lesz ha nem találom meg Morát xD)

De végül elértem a célig, és megismertem (már képről) mert fejemben megvolt egy magas szép lányt kell keresni *_*

Ez után jött a gyilkos feeling, mivel  közel fél óra buszozással jutottunk ki hozzájuk xDD Aztán már Gen ott várt ránk - mert Mora öccse lassú volt és mire kiért Gen drága már nem volt ott mi meg azt hittük nem engedte be xD

Mivel már jó késő volt és én is kezdtem hulla lenni, így az előre eltervezett sütögetést áttettük másnapra. Helyette ádáz Kuroko no Basuke maratonba kezdtünk bele, hogy Gent is megfertőzzük, aki eddig nem kezdett neki, de mi most jól belemártottuk a levesbe xDD és magunk mellé fanoltuk őt is!

Én olyan fél kettő körül (talán) kidőltem rendesen, olyan gyorsan hogy megcsináltuk a fekvőhelyet, aztán amint elfeküdtem 10 perccel később már aludtam is és úgy keltem fel ahogy lefeküdtem xD Na igen, kb 21-22 óra folyamatos ébrenlét nem megszokott nálam xD de ettől függetlenül ha jól emlékszem nyolc körül már keltem, és míg Mora alukált még az ágyikóban, addig Gennel mi elmolyoltunk xD

Mikor már mind a hárman ébren virgonckodtunk, és megreggeliztünk hamarosan hozzánk csapódott ef és így négyen vághattunk neki először a marhulásnak, aztán a boltnak végül a sütésnek.

Külön élmény volt a boltba menés így négyen, nem beszélve a rudimról, amiből megkínáltam Kisémet (ef)  xP

A sütés ennek csak a tetőzése volt főleg, hogy agyonfényképeztem mindenkit xD Mindenki "nagyon élvezte" xD

Gen csinált nutellás nyuszi muffint, én meg ef a pudingos kalácsot, Mora volt házigazda aki mindent segített, hozzávalóktól magáig a sütés folyamatáig, mosogatás na meg az ebédünket is xD

A legjobb részeket a beszélgetéseket nem idézem fel, mert hirtelen nem jutna eszembe minden, de még az is sokáig tartana xDD

De láw titeket ♥ Az utolsó közös kép lett a legjobb, mind tudjuk xD

Nos a sütiből én magam nem ettem, bár az illatuk isteni volt xD de elkészíteni volt egy élmény a többiekkel.

Olyan 2 óra körül már el kellett indulnom a keletihez, de először még nem haza.

Mielőtt vonatra szálltam volna még megejtettem egy gyors találkozót Onimmal, akivel a keleti környékén lébecoltunk amíg nem jött az előre kinézett vonatom. Mivel nem volt sok idő - amit mérhetetlenül sajnálok - így nem tudok róla sokat írni, de nagyon örültem neki hogy kisebb gubanc után tudtunk találkozni, még ha csak ennyi időre is *.* ♥

Körülbelül így zárult a két napos pösti kiruccanásom, hol legalább pár olyan emberrel találkozhattam élőben, akikkel eddig az internet világán keresztül beszéltem és ismertem meg. Nagyon jó emberek♥

Köszönöm nektek a lehetőséget, és hogy mondhatni miattam, kedvemért eljöttetek, befogadtatok és hogy találkozhattunk, nekem ez nagy élmény volt *.* ♥ ♥ ♥ ♥

Mostanában többször előfordult velem, hogy arról álmodtam gyerekem van. Először betudtam annak, hogy már beszéltünk róla eleget, tervezve van, hogy körülbelül mikor, hogyan szeretnénk, de ez már egyre érdekesebb kezd lenni.

Az első álmom az volt hogy épp nem rég szültem és fiú gyerekem van, kb. csak erre emlékszem az egészből.
Anyum azt mesélte, hogy előttem is ugyan ezt álmodta, szóval lelkiekben felkészültem, hogy az első gyerekem majd kislány lesz :D Bár ki tudja, ez sosem ilyen egyszerű, mint hisszük.

A második, az előző éjjel történt meg velem. Kicsit bonyisabb volt a környezet, először a saját házunkban voltunk aztán mégsem, egy ajtón kopott, fura zárak voltak, amiket ki be nyitottam, bent várt a legszebb arcú kisbaba a világon, aranylóan picit vöröses hajacskával. Olyan, mint ami fenti képen látszik, csak sapi nélkül és fehér ruhában.
(Még majdnem szívgörcsöt is kaptam mikor reggel megláttam ezt a képet facen, mert totál így nézett ki a gyerek is az álmomban O.o)
Fényképezőgépet kerestem, mert le akartam fényképezni a kicsit, magammal, de bárkitől kérdeztem bármit nem tudott semmit ráadásul nem is érdekelte, ekkor már félig úgy éreztem álom és felkeltem. =(

Szóval érdekes volt.

Mivel piszkálja az agyam a gondolat, hogy vajon miért is álmodok ilyeneket, ezért ahogy felkeltem és vártam, hogy lefőjön a reggeli kávém, addig kerestem egy megbízható netes álmoskönyvet, ami régebben bevált ha épp kíváncsi voltam egy kis apróságra ( http://www.ezoterikus.hu/alomszotar.php) És megnéztem, vajon mit ír.
Amik rám vonatkozóan lehetnek:

- Minden álmoskönyv szerint általában szerencse.
- Kerner szerint: - szép arcú gyermek: különös szerencse.
- Lipcsei nagy álmoskönyv szerint: Saját gyerekét látni: fa fiú jó, ha lány rossz. (Ebben az az érdekes múltkor pontosan meg tudtam mondani, hogy fiú, de a mostani álombeli babáról egyszerűen nem tudom eldönteni hogy egy nagyon szép kislányt vagy nagyon lányos kisfiút láttam, de ha most lány is volt múltkor meg fiú akkor felváltva jött a jó meg a rossz elméletileg :D)
- Radics Mária szerint: Szőke gyermek: vígság
- Egyéb megfejtés: Az illető saját újjászületési igényére vagy időszakára utal. Fiatal lányoknál a saját szülőről való leválás időszerűségére utal, arra, hogy ideje megszülni önmagát, és magára, mint önálló női (anyai) lényre gondolnia. Utalhat a szülőről való leválás nehézségére, és sokszor tartalmazzák a megoldási stratégiát is.


Mit ne mondjak... Igazából úgy vagyok vele, hogy nem nagyon hiszek az effaja fejtősdiben, de szívesen olvasok utána, mert érdekesnek tartom olykor ezt a fejtegetést ha igaz ha nem, de most, kivételesen úgy érzem, hogy van benne valami.
A szerencsére szükségem lenne és már valóban itt az ideje, hogy elváljak az "itthontól". Nem csak ideje, hanem szeretném is, viszont ehhez tényleg szerencsére van szükségem, több okból is.

Remélem valami bejön :)

Mint egyesek tudják, mostanában igen labilis az idegállapotom, mivel lassacskán két hete, hogy drága nagymamám három havi - a fele felesleges volt - kórházban való lét után nálunk tölti a "lábadozó" idejét. Az orvos is mi is tudtuk már hogy ez nála annyira nem komoly dolog már mint gondolja, de hiába szólnánk rá egy nagymamira, hogy ne színészkedje túl a dolgot, csak sértődött vagy értetlen lenne, és semmit nem jutnánk vele előre.
Na de ennek az a csodálatos része, hogy én iszom meg a levét.
Miért? Mert csak...
A múlthét során volt egy szerencsém, így egy hét agyramenés után sikerül egy regenerálós napot beszúrni magamnak, ami azt jelenti, hogy péntek este eltűntem, Laciméknál voltam, vasárnap reggel mentem haza, így egy szombati napom volt, amikor semmit nem kellett csinálnom. Ez olyan jó volt, hogy gondoltam minden hét végén bevezetem így egy hét borzalom és idegesítés után - amit drága nagymuter marhaviccesnek talál és nem érti én miért nem - egy ilyen pihenő napot tartanék.

Ma ért a kiábránduló felvilágosodás.

Mint kiderült, drága anyukámnak ebben a hónapban túlóráznia kell, ami azt jelenti, hogy néha hamarabb megy, később jön haza, és hétvégenként is dolgoznia kell, tehát nem mehetek sehova, hanem rohadhatok itthon, maximum egy estére tudok elszabadulni, de az alig elég ahhoz, amiket egy hét alatt én itt az idegeimre veszek.

Szóval a végeredmény... ha 1-2 hét múlva eltűnnék, tudjátok idegrohamot kaptam, ha nem mondok mást, közben pedig várhatóak lesznek néha idegességi hullámok, kiakadások és egyéb finomságok~

Bárcsak végre valamelyik nyomorék állás hirdető visszahívna a sokmillióból hogy végre kellek valahova és kicsit kiszabadulnék ebből a retekből, de ez a cseppnyi álom sajnos még várat magára.

Pusszantás a még ép timcsől~